Térinformatika sokszínű alkalmazásairól a HTE Távközlési Klubjában

Mai postánkból. A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület Távközlési Klubja térinformatikai témakört választott legutóbbi ülésének. A programról értesítést kaptak Dr. Kovács Kálmán elnök meghívására a Magyar Űrkutatási Tanács tagjai is. Simon Vilmos úr, a HTE elnöke jóvoltából megkaptuk a szakmai est összefoglalását Csatári Bálint tollából:

" Éghajlatváltozástól a modern térinformatikai alkalmazásokig

A nyári szünet előtt a „tanévben” utoljára, május negyedik csütörtökén került megrendezésre a HTE Távközlési Klubja a Műszaki Egyetem I épületében. Az évzáró klubalkalom ezúttal egy távközléshez csak részben köthető, műszaki emberek számára mégis érdekes tématerülettel, a térinformatikával illetve annak alkalmazásaival foglalkozott.

 Az estet a vitavezető Dr. Kovács Kálmán, a BME Híradástechnikai Tanszékének docense nyitotta meg, aki

a modern térinformatikai alkalmazások sokszínűségéről beszélt. Képekkel és régi történetekkel szemléltetett előadásában többféle szemszögből is gyors betekintést adott a térinformatika világába. Mondandójában kiemelte, a térinformatika sokszor olyan területeken is megjelenik, ahol nem is gondolnánk rá, erre példaként a nanotechnológiát és az anyagtudományokat említhetjük. Világunkat néhány nagyságrenddel fentebbről szemlélve pedig elmondható, egyre nagyobb és bonyolultabb adathalmazok állnak rendelkezésünkre, azonban az rajtunk – többek között a térinformatikai eszközkészleten – áll, miként igazodunk el ezek között, miként dolgozzuk fel és szemléltetjük ezeket úgy, hogy a cél szempontjából a leghasznosabb információkat fejtsük ki belőlük.

A vitaindítók előadók közül elsőként Bozó László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, az MTA levelező tagja kapott szót, aki a térinformatika jelentőségét saját tématerülete, a klímaváltozás perspektívájából közelítette meg. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzéseket minél pontosabban és hitelesebben lehessen meghatározni, nem elegendő pusztán a légkörben zajló változások nyomon követése, hanem a teljes földi rendszer megfigyelése szükséges, mely a szárazföldek, tengerek, jégtakarók és gleccserek változásait is magába foglalja. Az ilyen vizsgálatok során természetesen az emberi behatások sem hagyhatóak figyelmen kívül. Az üvegházhatású gázok illetve a különféle fosszilis erőforrások felhasználása által okozott behatások becslése azonban már csak a népesség relatíve egyenetlen eloszlása miatt is nehézkes. Ilyen elemzések elkészítésében, az adatgyűjtésben és -rendszerezésben nyújt segítséget például a Meteorológiai Világszervezet (WMO – World Meteorological Organization) által üzemeltetett információs rendszer. Ennek alapsejtjei az egyes országokban működő szolgálatok, de egyetemek és kutatóhelyek is szolgáltatnak ide adatokat, illetve a rendszerben a különféle műholdas megfigyelések, radarképek is jelentős szereppel bírnak. A térinformatika szerepe itt válik fontossá: a rendelkezésre álló adatok segítségével modellezhetők például a hőmérsékletváltozás hatásai vagy a csapadékösszegek modellezésével aszályos vagy belvizes területek azonosíthatóak.

Az egyre érdekesebb témákat boncolgató est következő előadója Jánosi Imre, az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszékének docense volt, aki az alternatív energiahordozók alkalmazhatóságát, „felskálázásra” való érzékenységét mutatta be a jelenlévőknek. Az Európai Unió 2020-ra irányozta elő az ún. „20-20-20”-as célkitűzést, mely kimondja: 20%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázokat, az EU-nak 20%-ban megújuló energiaforrásokra kell támaszkodnia, valamint a rendszerek hatékonyságát, hatásfokát javítva 20%-kal kell csökkenteni az energiafelhasználást. A továbbiakban a jelenlévők néhány szemléletes példát hallhattak a különféle megújuló energiaforrások alkalmazhatóságára vonatkozóan. A napenergia tekintetében – többek között térinformatikai eszközökkel – pontos méréseket lehet végezni a beeső energia mértékére illetve ennek fluktuációjára vonatkozóan is. Sajnálatos módon a napelemeink hatásfoka nem Moore-törvény szerint, hanem jóval lassabb ütemben növekszik (jelenleg laboratóriumi körülmények között kb. 40%-os). Hazánk energiaszükségletének fedezéséhez így a Balaton területének háromnegyedét kellene napelemekkel borítanunk. A szélenergia vonatkozásában elmondható, a szélerőművek körülbelül 36 kilométeres óránkénti szélsebesség esetén képesek névleges teljesítményüknek megfelelő energia leadására. A technológia pártolói közül sokan arra alapoznak, „valahol mindig fúj a szél”, azonban egy-egy olyan nyáron, mikor hosszú hetekre anticiklon települ az Európára, ez nem mondható el: kontinensünk egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy pusztán szélenergiával lehessen fedezni a felhasználást. A rendszerben jelen lévő effajta fluktuációk miatt még a szél és a napenergia együttes alkalmazása sem elegendő folytonos ellátásra. A geotermikus energia kutatásában, a föld „hőtérképének” megalkotásában is fontos szerepet játszanak térinformatikai eszközök. Hazánk – termálnagyhatalom lévén – minden négyzetméterén 100 mW energiát tudna így szolgáltatni (a világátlag 87mW), de ha ezt utópisztikus elképzelések mentén mindenhonnan 100%-os hatásfokkal ki is tudnánk termelni, akkor is csak a felhasználás egynegyedét tudná szolgáltatni. A képet tovább árnyalja, hogy a föld hőjének kimeríthetőségére is akadtak példák, a kaliforniai „The Geysers” vagy a Basel központjába épített erőmű esetében. Előadásának zárásaképp Jánosi Imre kifejtette, az említett energiaforrások állandó ingadozása illetve „felskálázási” problémáik jelentik a legnagyobb gondot, melyekre a hatékony tárolás megvalósítása vagy új technológiák (pl. fúziós reaktorok) felkutatása és kidolgozása jelenthet megoldást.

A nyár előtti utolsó felszólaló Rózsa Gábor, a Netvisor BSS/OSS ágazatának igazgatója volt, és egy kommunikációhoz jobban köthető témával, a térinformatika távközlési alkalmazásaival zárta az estet. A különféle hálózatok üzemeltetésében és támogatásában nagy szerepet játszanak az olyan rendszerek, amelyek egy központi, integrált platformon az adott hálózat összes rétegét (a fizikai rétegektől egészen a szolgáltatásokig) ábrázolni képesek, megmutatva annak pontos kapcsolatait, függőségeit is. A térinformatika a fizikai alapoknál jut fontos szerephez, ideértve a különféle topológiai nézeteket, vagy akár az épületekben, szervertermekben megtalálható összeköttetések feltérképezését. Rózsa Gábor beszélt egy olyan komplex rendszerről is, amely térinformatikai nyilvántartási problémákra ad általános megoldást, és nemcsak telekommunikációs, de elektromos, gáz, csatorna és vízvezetékrendszerek esetében is használható. Az efféle rendszerek tetemes mennyiségű adat kezelésére és elemzésére képesek, mellyel jelentős versenyelőnyhöz juttatja az egyes szolgáltatókat. Az előadás zárásaképp hallhattunk még egy BME-vel közösen gondozott projektről, amely egy hozzáférési hálózat tervező program fejlesztésében testesül meg. Ez egy-egy környék térképe, de különféle egyéb bemeneti paraméterek alapján készíti el az előfizetők otthonába érkező hálózat stratégiai tervét, és emellett különféle költségszámításokkal, anyagfelhasználásra vonatkozó kimutatásokkal is szolgál. Amellett, hogy a legoptimálisabb hálózat megalkotása fontos szempont, a program működése természetesen különféle szempontok szerint testre is szabható.

Az előadás végeztével – a már megszokott módon – ezúttal is érdekes kérdéseket szolgáltatott a jelenlévő hallgatóság, tovább boncolgatva ezzel az egyes témák részleteit. Azt hiszem, a kissé rendhagyó téma ellenére igazán érdekes előadásokból csemegézhettek ez alkalommal is a résztvevők. Ősszel találkozunk!

Csatári Bálint"